Az üveg egy amorf állapotú szilárd anyag, bár egyes kémiai tulajdonságai általában folyadékokra jellemzőek. Más definíció szerint: az üveg egy olyan szervetlen összetételű keverékanyag, amely lehűlés közben kristályosodás nélkül jut mechanikailag szilárd állapotba. Összetételük, és ezzel tulajdonságaik eltérőek. Az üvegek kémiai szerkezete a folyadékok állapotához hasonlóan véletlenszerűen alakul ki az olvadt ömledékből a megszilárdulás pillanatában. A különbség a folyadék- és az üvegállapot között az, hogy megszilárdult állapotban az üvegszerkezetet (üvegállapotot) alkotó atomok hőmozgása gátolt.
Habár az üveg egy régóta ismert anyag, még ma sem ismerjük az atomos felépítését és szerkezetét. Egy általánosan elfogadott elmélet szerint ugyanazok a kötések vannak jelen benne, mint a kristályos kvarchomokban, de ezek a kapcsolatok nem rendezettek, mint a kristályban. Mind a kötéstávolság, mind a kötések szöge változó. Kis méretekben látszanak még a tetraéderek, de nagy méretekben már nem. Ezért is nehéz leírni a szerkezetet, különösen a köztes tartományban, ahol sem a statisztika, sem a tetraéderek nem segítenek. A kötések változatosságának kutatása a fizika egyik alapkérdése.
Amikor az üveg lehűl, akkor lényegében nem alakul át a halmazállapota, hanem egy bizonyos hőmérséklet tartományban megnő a viszkozitása, és megkeményedik. A kristályos anyagoktól eltérően az üvegnek, mint az amorf anyafoknak nincs fagyáspontja. Az átalakulási tartomány hideg végén végbemenő termodinamikai átalakulás jellemző az üvegre. Itt megváltozik néhány fizikai tulajdonsága: a viszkozitás, a hőtágulási együttható és a fajhő. Ez az átalakulás nemcsak a kvarcüvegnél, hanem minden üveges szerkezetű anyagban végbe megy.
A gyártás során a folyékony ömledék és az üvegszerűen megszilárduló késztermék közötti állapot folytonos, nincs közöttük éles határ. Ellentétben a szilárd kristályos anyagokkal, az üvegeknek nincs határozott olvadáspontjuk, csupán a viszkozitásuk változik hevítés és hűtés hatására.
Az üveg biológiailag inaktív.
Az üveg univerzuma
Közel huszonöt éve kezdtem tudatosan fotót tanulni. Mindent fényképeztem ami szembejött, de végül mindig visszakanyarodtam a műtermi fotózáshoz. Az üveggel akkor kerültem közelebbi kapcsolatba, amikor egy alkalommal üveggyári törmelékek kerültek a kezembe. Azok a képek, melyek ezekről az üvegdarabokról készültek jelentősen meghatározták a késöbbi munkáimat. Ezeknek köszönhetem, hogy felvettek az Iparművészet Főiskolára, és az ott készült diplomamunkámnak is ez lett az alapja. Ezek alapján kerestek meg üvegtervező művészek, hogy fényképezzem a tárgyaikat. Késöbb rengeteg üvegnemüt fotóztam reklámcélra.
Néhány évvel ezelött egy üvegtervező barátom, Pattantyús Gergő segítségével készítettem azt az üvegtárgyat ami ennek a kiállításnak az alapjául szolgál, és most itt látható középen. A kiállítás minden képe erről a tárgyról készült, de nem a tárgyról szól.
Az üveg, különleges adottságai miatt, szinte láthatatlan, vagy nehezen érzékelhető tulajdonságokkal rendelkezik. A gyártás során a megmunkált anyag vastagsága és felülete általános fényviszonyok között nem érzékelhető részleteket, finomságokat tartalmaz.
Amikor az ember összeszedi minden bátorságát és oda mer menni egy ilyen tárgyhoz elég közel, akkor feltárulnak azok a titkok, az a párhuzamos univerzum, amiben rengeteg felfedeznivaló található, csak jól kell megfogni, megjeleniteni. Ebben az univerzumban minden részlet, minden információ megjelenítésnek alapja a fény. Ugyanazok a részletek gyökeresen ellentétes képet adnak magukról egészen kis fényváltozás esetén is. Így könnyen belátható, hogy ennek a tárgynak az univerzuma, ami az egészen kis részletekben lakik, a végtelenhez közelítő mennyiségű képet mutat, ha sikerül megtalálni a megjelenítés módját.
Eleinte csak a tárgy kisebb-nagyobb motívumai vonzottak. De a képek nem hordoztak tartalmat. Nem volt rajtuk több mint az üveg részletei. Abba is maradt egy időre a munka. Aztán történt valami az életemben, ami arra ösztönzött, hogy újra elővegyem a tárgyat. Ekkor furcsa dolgok kezdtek kibontakozni a képeken, és ez lett a meghatározó a munka további részében. Most már nem az üvegről szóltak a képek, valami sokkal fontosabb dolog szolgálatába tudtam állítani ezt a nehezen meghatározható szilárd folyadékot. A képek zaklatott érzelmeim kifejezésévé váltak. Nem a digitális képfeldolgozás utólagos segítségével alakultak ki, a fény és a képrögzítés technikája, szinte analóg módon rajzolta a képeimet. Sikerült egy olyan világot, univerzumot találnom, ahol a gondolataim, érzelmeim változásának megfelelő képek mind jelen vannak és csak rajtam múlik hogy választom ki, teszem láthatóvá, adom tovább a nézők számára.
Szerelmes levél
Ez egy irodalmi műfaj. Rengeteg alfaja van, az egyszerű vallomástól a szexuális vágykeltésig. Azok akik nagyon jól művelik ezt a műfajt azok a költők, írók. Azt hiszem, nem vagyok sem költő, sem író, nem csinálom jól. De valahogy mégis szeretném közölni az érzelmeimet, elmondani, elénekelni, hogy mit érzek, mik a vágyaim. De ez is egy olyan dolog amit nem szabad rosszul csinálni, mert ellenkező hatást vált ki, jobb esetben közönyt, rosszabb esetben utálatot. Nem tudom melyik a rosszabb.
Rengeteg rossz levelet írtam, tele van velük a szemetes. Félek, hiába vagyok öszinte, meggyöző, érzelmes, hiába vagyok piszkálódó, incselkedő, vagy nyers, szavaim nem hatnak. Nincs válasz, nincsenek reakciók, nem kapok mosolyt, nincs bizalmas érintés. Akkor nem írni kell, valami teljesen mással kell felhívnom magamra a figyelmet, elhitetni, hogy én vagyok az az ember aki boldoggá tudja tenni minden értelemben. Olyan levelt kell írnom ami nem a latin abc betüivel írodik, ami elég vulgáris és szimplán kedves egyszerre. Ami nappali fényben a kezét simogatja, esti homályban az orgazmusig repíti. Nem írhatom le százszor, hogy szeretlek, mert ha ezerszer írom is le, nem érem el az ingerküszöböt sem. Nem írhatom le durván, hogy a testedet akarom, mert nem csak a testét akarom. Olyan levelet kell írnom ami nem az egyszerű és összetett szavak erejére alapoz.
Az üveg párhuzamos univerzumában találtam szavakat, mondatokat, verseket. Nem csak azt írják le hogy mennyire és hogyan, bennük van egyszerre a miért és a meddig. Ezek a képek egyszerre vallomások és vágyakozások, pajkosság és pajzánság, nincsenek betük, nincsenek jelek, csak érzések, érzelmek, vonalak és formák.
Az üveg biológiailag inaktív anyag, és talán éppen ezért találtam meg benne azt a médiát aminek segítségével a legbizalmasabb dolgot tudom nyilvánosan elmondani, ami csak rád és rám tartozik, amit nem tudok magamban tartani, ezért kiáltom világgá: szeretlek!